K&Zs nagy kalandja Hongkongban es Fulop-szigeteken

https://www.youtube.com/watch?v=LFzzJWLSCtg

Voltunk am vidamparkozni meg Hongkongban, hat olyan hullamvasutokon ultunk...!

Az egyik igazabol semmi extra nem volt, kisebb hullamok, ment ket kort es ennyi volt egy ride. Majd kovetkezett egy olyan hullamvasut, melyben mar voltak igencsak meredek szakaszok, raadasul mindez a hegy oldalaban, mellettunk a tenger, tavolban a varosi felhokarcolok. Nem semmi latvany. A harmadik a Dragon nevezetu volt, itt mar volt 3 atfordulos kunkor is a palyaban. Vegul a legdurvabb a Hair Rasier volt, ami nem csak a legeslegszelen ment a hegyoldalaban, es kunkor is volt benne, hanem meg a sajat tengelyed korul is megporgetett, volt, hogy az ocean volt a fejunk felett. Ime egy nappali es egy ejszakai video errol.

https://www.youtube.com/watch?v=xvK7RI3XUDY

https://www.youtube.com/watch?v=HKVvDAYMy6c

A teljes menet pedig ilyen:

https://www.youtube.com/watch?v=0xfhspqJzZQ

Miutan a triciklivel elindultunk a Puerto Princessa Nemzetkozi Repterrol (aminek van egy fel- es egyben leszallopalyaja, egy csomgakiadoja, aminel a szalag kb max 10 m  hosszu es egy kis teremecskeje, ahol varakozhatunk a csomagunkra), vegigcsapattunk a varos foutjan, ahol csak is szinte ezek a jarmuvek kozlekednek, megerkeztunk a helyi buszpalyaudvarra.

Az, hogy ez csak buszpalyaudvar azert tulzas amugy, mert egyben ez jeepney terminal is. Meglatjuk az uticelunkat jelzo tablat, irany Sabang, feltetelezzuk, hogy az ez elott allo jarmu odatart. Kicsit ott acsorgunk, majd a mar emlitett izraeli lanyt megkerdezven kideritjuk, hogy akkor indulunk, ha megtelik a jeepney. Bar ugyan lattam kepeket, hogy hany embert es mennyi mindent visznek egy ilyennel, azert almomban sem gondoltam, hogy amivel mi megyunk, az valoban tenyleg ilyen lesz. Az utasterben mar ultek paran, igy en is foglaltam magamnak helyet a hatso reszben. Eleinte nagyon szerettem volna en is a csomagtarton utazni, de ismerven a korlataimat (feher bor kontra vegig tuzo nap) inkabb nem vallaltam be.

Utitarsaim az uton egy fiatal filippino lany, egy srac es harom 50 ev koruli holgy volt. Ucsorogtunk ott turelmesen, mikozben folyamatosan pakoltak fel a cuccokat a csomagtartora. Zs mar leirta, mennyi mindent vittuk magunkkal eme utra, igy en csak annyit jegyeznek meg pluszban, hogy szallitottunk ott kakast is dobozban (amugy kakast a repteren is lattunk, szinten dobozban, a kukorekolasa bezengte az ejszakai terminal csendjet, vicces volt) es a masik jeepney-re siman felkotoztek egy hatalmas falapot is tobbek kozt, amit vittunk valakinek.

Nagy nehezen vegre eljott az ideje az indulasnak. Az utasterben a labunk kozott kisebb rizseszsakok, erosito es hangfal is helyet foglalt, igy nem volt tul kenyelmes az utazas. A cementes zsakok pakolasanal szepen szallt be a cuccos hozzank is, feher lett kicsit mindenki a szallo cementtol. Mivel ekkor mar jo ideje nem aludtunk mar, a zotykolodes es a szomszed fiu mobiljarol jatszott andalito zene hallatan egy kicsit el is alusziztam. Majd felebredven tapasztalom, hogy a hatso reszhez meg egy kispad is kerult, igy a hat fos kis hatso reszlegunkhoz plusz ket filippino ferfi is csatlakozott. Es el ne felejtsem azt a csoppnyi, ici-pici kiskutyust, aki szinten velunk utazott es tartott uj gazdajaval uj othona fele, az olajos tartaly mellett, egy kis zacskoban viz nelkul. A szivem szakadt meg, valahanyszor raneztem.

Ut kozben kisebb piheno, a semmi szelen kis store (itt minden bolt valamilyen store), ahol gyorsan vettunk magunknak inni. Negyed ora utan indulas tovabb, bamulom a tajat, mar amennyire tudom es kilatok a ket ferfi kozott. Minden gyonyoru zold, palmak, mindenfele fak vannak az ut menen, csodaszep. Nehol feltunik a tavolban a tenger, azt hiszem, hogy mar mindjart megerkezunk, de sajnos korai meg az oromom. Egy utelagazashoz erkezunk, ahol ket fiatal not veszunk fel, ket kisebb gyermekkel. A  kisfiu kb. 4, a kislany kb. 2 eves lehet, az anyja a jeepney vegeben levo kispadra fer csak el, ahonnan a ferfiak felkoltoztek vegul Zs melle. Mivel ott elegge veszelyes lenne ennek a csoppsegnek utaznia, igy elkapom es az olembe ultetem. Mindenki mosolyog, szemlel minket. Szep latvany lehetunk, a feher no a kis barna filippinocskaval. :-) A kislany ul turelmesen es bambeszkodik mikozben en probalom ovni a fejet, hogy egy hatalmas bukkanonal nehogy beverje a fejet a mellettunk levo vasba. A jeepney halad tovabb, a harom idosebb holgy kiszall, helyere egy anyuka jon egy harom eves kislannyal egyutt. A mellettem ulo fiu atul a tuloldara, igy jobban elferunk. Kozben a nalam levo csoppseg szeme kezd leragadni, latom, mindjart elalszik. Elhelyezem ugy, hogy kenyelmes legyen neki es tudjon nyugalomban aludni a korulmenyekhez kepest. Bar valoszinuleg o szokva van ehhez, nem ugy, mint en. Kozben atfut a fejemben, hogy ezen pelenka sincs, remelem ne pisil be, mert akkor mi lesz... Es megtortenik az, amire gondoltam, erzem, ahogy csurog vegig a labamon a pisi, kiraly. Az anyuka gyorsan elokap egy rongyot, torolgeti a gyerek es az en labamat, mosolyog zavartam es mondja, hogy sorry, sorry. Hat mondanam, hogy nincs bocsanat, de mit lehet tenni, en is nevetek a helyzeten, ahogy mindenki. Titkon szurkolok, hogy raadaskent be ne kakiljon, mert azt nem elnem tul. Szerencsemre ez nem kovetkezett be. :-)))

Ahogy kozeledunk Sabang fele, a bennt ulok a jeppney utogetesevel jelzik leszallasi szandekukat. Ilyenkor valami ki-, vagy lekerul a csomagtartorol, szep lassan csokkeno tendenciat mutat a szallitmanyozott aruk es csomagok mennyisege.  Helyukre par iskolas kerul, ugy masznak fel a tetore, mint mokus a fara. 

Vegul beerunk Sabangba, juhe, vege a tobb oras utazasunknak, ami egy hatalmas elmeny volt mellesleg. De ebbol eleg volt egyszer, visszafele mar nem vallalkoznek ra. 

Sabangrol keszult kepes beszamolonk az alabbi linken tekintheto meg:

https://plus.google.com/u/0/photos/112822620594253906506/albums/5847047692736177137

https://plus.google.com/u/0/photos/112822620594253906506/albums/5847066266386268993

Ha ezt egy magyar rendőr látná…

…hát lekapná a sapkáját, jól összegyűrné, földhöz vágná, majd szépen akkurátusan megtaposná. Nade hogy miért is? Ebből a bejegyzésből kiderül ;o)

Előzetesen úgy kalkuláltunk, hogy értékes időt spórolunk, ha Hongkongból az utolsó géppel megyünk Manilába, majd onnan az elsővel tovább Puerto Princessába. Ez feltételezett egy reptéri éjszakázást Manilában, ami előzetesen rendkívül simának tűnt, csináltunk már ilyet, aztán… Aztán annyira mégsem lett az.

Tehát elmúlt az utolsó Hongkongban töltött napunk is, megnéztük amit eddig még nem sikerült, de mindenképpen szerettünk volna, majd vissza a szállodába, felvesszük az otthagyott csomagokat, és irány a Temple street, a jól bevált dai pai dong, vagyis utcai kajálda, ahol már kétszer is ettünk. Az utolsó (hongkongi, nem jeruzsálemi) vacsora remek, még ajándék moszatlevest is kapunk, de nem sikerült rájönnünk hogy miért. Talán mert visszatérő vendégek vagyunk? Az utolsó dollárjaink sörre költjük, majd irány a reptér, kezdődik az utunk kalandosabb része ;o)

Maniláig minden simán megy, határellenőrzés megvan, vámvizsgálat megvan (nem, nem hoztunk semmit rokonoknak, max majd viszünk ;o) pénzt is váltunk, kiváló árfolyamon, mint utólag kiderül. A 36 db 1000 pezós meglehetősen vastag köteget alkot, ezeknek az ezres a legnagyobb pénzük? Akkor most lássuk, honnan is indulunk tovább? A dolgok ennél a pontnál kezdenek bonyolódni, sehogyan sem akar meglenni a megfelelő terminál megfelelő kapuja. Mindeközben persze egymásnak teljesen ellentmondó információkat kapunk, van aki át akar zavarni másik terminálra, van aki azt mondja hogy ez a jó. A járatunk persze nincs kiírva sehol. Aztán nagy nehezen kiderül hogy miért nem: hát mert már úgy éjjel egy óra, a check-in pedig kettőkor nyit. És akkor majd ki is lesz írva. De legalább már tudjuk hogy jó helyen vagyunk. Nem ártana aludni egy keveset, de hát itt azt max a földön lehet, amit az utastársak előszeretettel tesznek is. Kész menekülttábor. Letelepszünk egy félreeső sarokba, és várjuk a bűvös két órát. Amint eljő, ismét megyek nézelődni, érdeklődni, de rossz hírrel térek vissza: becsekkolni csak négykor tudunk, lévén a gépünk csak 6:30-kor megy. Ez így annyira nem jó, nem akaródzik a földön aludni. Mentőötletem támad: ha becsekkolunk mobilon, talán be tudunk menni. A gond csak az, hogy a telefonjaink már haldoklanak, és bár dugalj van mindenfelé, ámde filippínó szabvány, amihez a Hongkongban beszerzett átalakítónk sem jó.

K mobilján nagynehezen még éppen megcsináljuk, hurrá, gyerünk gyorsan mielőtt végképp lemerül és elveszik minden. Külön pult van a netes/mobilos becsekkolóknak, ámde az előttünk álló három emberrel így is vagy negyed órát szarakodnak. Végre sorra kerülünk, elmagyarázzuk a kislánynak hogy nincs túlsúlyunk, hiába bizonygatja, mivel előzetesen okosan vettünk plusz 5-5 kilót. Megérti, valóban, ok, mehetünk. Hajnali három felé járunk, és még nem aludtunk… A váróban hatalmas tömeg, szinte teljesen tele van. Sebaj, azért csak találunk pár szabad helyet, ahol szépen végig is fekszünk, ahogy azt kell. Aludni azonban nem igazán tudunk, lévén egyfolytában az éppen induló járatokat mondogatják befelé, meg az utasokat akik azonnal menjenek a kapuhoz. Félálomban ezt hallgatjuk, és igyekszünk fülelni, nem a mi nevünket mondják-e. Persze nem, de az éjszaka azért zaklatottra sikerül.

Végre eljő a hat óra, végre a mi gépünk mondják, na gyerünk. Sima út ez is, egy óra alatt itt is vagyunk, nagyrészt persze alszunk.

Puerto Princessában végre kellemes meleg fogad, erre vártunk végig Hongkongban. Rövid pakolás, átöltözés, majd irány a San José buszterminál, természetesen triciklivel, ami a Fülöp-szigetek egyik meghatározó közlekedési eszköze. Hogy mi is ez valójában, az megérne egy külön bejegyzést, lehet hogy még lesz is ;o) Szóval röviden egy motor, műszakilag egy úgy 30 éves, több százezer kilométert futott Simson színvonala, melyhez egy hatalmas oldalkocsiszerűség van (természetesen szigorúan házilag, lásd még sufnituning) eszkábálva. Dizájnilag minden ami elképzelhető, és az is ami nem, határt csak a tulaj általában meglehetősen élénk fantáziája szab. Elég az hozzá, hogy láttunk BMWnek maszkírozottat is ;o) A műszaki színvonal azonban könyörtelen dolog, átlagsebességünk úgy 20 km/h lehet.

Azért így is odaérünk, csak lassan. A buszterminálon pedig fogad a Fülöp-szigetek másik jellegzetes közlekedési eszköze, a jeepney. És hogy ez micsoda? Nos ez egy elképesztő hibridje a dzsipnek és a busznak. A eleje mintha egy klasszikus Jeep lenne, lévén mert az eredete valóban az, az első ilyeneket még az amcsik által itt hagyott katonai dzsipekből alakították át. Utána viszont következik a busz rész, vagyis egy hosszú és zárt, ámde ablakok nélküli hely, aprócska padokkal. A tetőn végig csomagtartó, melynek nagy jelentősége van! Dizájn tekintetében meglehetősen hasonlít a triciklihez. Ennek a műszaki színvonaláról csak annyit, hogy egy roncsderbin valószínűleg már nem engednék indulni. Útközben lesz alkalmam megfigyelni egyet félkész állapotban: az eszköz abszolúte házi készítésű, valahogy úgy állítják elő, mint ahogy a tereprally autókat is. Elkészül egy csőváz, csak erre nem egy mindössze 60 kg-os karbon-kevlár kasztni kerül, hanem lemezek. Talán ezért nem próbálkoznak a tereprallyval ;o) Aztán bele egy özönvíz előtti kínai vagy japán teherautómotor, és máris kész a jeepney.

Kiderítjük hogy melyik a nekünk megfelelő, majd várunk hogy megteljen, és indulhatunk is. Már előzetesen elhatároztam, hogy én a tetején fogok utazni, mert hát azért mégis, ha már a 7es buszon ezt nem tehetem meg, akkor itt a kiváló alkalom. Előzetes ismereteim alapján tudom, hogy ezeken aztán mindent szállítanak, de ami nemsokára következik, arra azért nem vagyok felkészülve. Szóval a jeepney szépen lassan kezd megtelni, illetve mellé a legkülönfélébb dolgokat halmozzák összevissza, italosrekeszek, kartondobozok dögivel. Ezeket aztán szépen fel is pakolják a tetejére, úgy kb embermagasságban. S amikor mindennel végeztek, gyerünk fel, indulhatunk is, irány Sabang, én az upper deck-en, K belül. Elhelyezkedek pár rizses zsák között, néhány helyi egyén és egy izraeli lány társaságában, remek lesz ez így! Ámde alig megyünk pár percet, máris megállunk egy festékboltnál, mely előtt cementes zsákok és egyéb építőanyagok sorakoznak. Rosszat sejtek…

És a sejtéseim hamarosan be is igazolódnak, elkezdik felpakolni a cementes zsákokat. Először csak a hátsó létrákra erősítgetik, de aztán jön a tetejére is, pár négyzetkilométer hullámlemez, illetve vasrudak társaságában. Velem nem nagyon törődnek, ha éppen útban vagyok, illedelmesen megkérnek hogy leszek szíves arrébb ülni. Hamarosan persze nem tudok már hová, csak a már korábban felhalmozott cuccok tetejére, onnan viszont leparancsolnak amikor indulunk, kénytelen vagyok a cementes zsákok tetejére. Hamar úgy nézek ki mint a disznó, ráadásul így én leszek a legmagasabb pont, és mivel menetiránynak háttal ülök, kíváncsian várom mikor jön egy alacsonyabb ág, ami úgy lever onnan mintha soha ott sem lettem volna. Ez végülis nem jön, bár folyamatosan tekintgetek hátra (vagyis előre, ez nézőpont kérdése), és időnként igyekszem lehúzni a fejem, már amennyire tudom.

Útközben persze felveszünk még embereket, a csomagjaikkal együtt, ami kivétel nélkül hatalmas jutazsákokat jelent, hogy mi lehet benne, nem tudom, azt meg, hogy miért hurcolásszák összevissza, végképp nem, de ezek legalább puhák, így előbb-utóbb azért úgy-ahogy kényelmes helyem lesz. A végére a jeepney kb dupla olyan magas lesz, úgy látszik a Fülöp-szigeteken is van emeletes busz ;o)

Az út vége felé pedig mindez fordítva, vagyis az emberek szállingóznak lefelé, és minden ilyen alkalommal a csomagjaikat is kiássák a tetőről, ami szerencsés esetben éppen a legalján van. A 80 km-es út így vagy három órán át tart, de végül csak megérkezünk Sabangba.

Kaland kellett? Hát azt máris megkaptuk. Pó apó, ez tetszeni fog Neked is ;o)

Útban Manila felé, a Cebu Pacific A320-asának fedélzetén ülve, s a dél-kínai tenger felett repülve (legalábbis amikor elkezdtem ezt az irományt, a helyzet éppen ez volt, viszont amikor befejezem, már Sabangban, a tengerparti kis vityillónk verandáján ülök, a tenger zúgását hallgatva, jó mi? ;o) de hogy feltölteni mikor fogjuk tudni, nah azt most még nem tudom, mert itt net az nincs, és hogy El Nido-ban lesz-e, azt jelenleg meg még nem tudjuk) itt az ideje egy kis visszatekintésnek, hogy milyen is volt Hongkong?

Nos, ami azt illeti, Hongkong teljes mértékben beváltotta a hozzá fűzött reményeket, valamint várakozásokat, vagyis éppen olyan volt amilyennek előzetesen képzeltük: nem egészen kínai, és nem is egészen nyugati, a kettőnek egy rendkívül kellemes keveréke, mely igencsak tetszett nekünk. Valójában semmihez sem hasonlítható igazán, lévén a fentebb részletezett okokból kifolyólag teljesen egyedi, s mint ilyen, rendkívül karakteres is egyúttal.

Előzetesen öt napot szántunk a városra, tudván természetesen, hogy egészen bizonyosan nem lesz elég mindenre, annak ellenére sem, hogy amikor e tervünket a legkülönbözőbb ismerősükkel s kevésbé ismerősökkel megosztottuk, általában olyan kérdéseket kaptunk, hogy mi a f…t lehet csinálni Hongkongban öt napig? Nah persze, amíg az ember el nem olvassa mondjuk a National Geographic Hongkong című (úti)könyvét, valóban kevés fogalma lehet erről – nekem sem volt. Viszont aztán elolvastam, és rögtön úgy éreztem, hogy nemhogy öt napot, de akár két teljes hetet is el lehetne tölteni itt, de ennyi ugyebár sajnálatos módon úgysem áll rendelkezésre. Az öt napba tehát igyekeztünk belesűríteni a (számunkra) legfontosabbakat és legérdekesebbeket, amiket viszont úgy-ahogy nagyjából azért sikerült is megnéznünk. Csak dióhéjban itt, merthogy ugye itt és most éppen nem erről akartam írni, meg K ezt már úgyis megtette, vagy megteszi, ha ismét megjön a kedve az íráshoz ;o) Tehát, egy-egy napot szántunk Hongkong szigetre és Kowloonra, egyet az új területekre, egyet vidámparkra, az utolsót pedig arra, hogy bepótoljuk ami esetleg kimaradt.

És akkor térjünk végre a tárgyra, mert már engem is kezd érdekelni hogy mit is akartam írni ;o) Szóval következzen egy némileg szubjektív értékelés, az egyszerűség kedvéért pontokba szedve:

1. Hongkong rendkívül rendezett és szervezett, ez hamar feltűnik. Persze nem annyira rendezett és szervezett mint mondjuk Singapore, de ennek ellenére, Budapesten szocializálódva (már amennyire) határozottan az. A városban van vagy 9 metró, s emellett megszámlálhatatlan busz és minibusz, valamint egy villamos, ami emeletes. Ebből kifolyólag az égvilágon mindenhova el lehet jutni tömközzel, ami, s ezt talán felesleges is mondanom, nem egy BKV színvonal. A legritkábban közlekedő buszjáratra sem kellett 15 percnél többet várnunk, de ez is csak egyszer volt, és az új területeken.  Az átlagos várakozási idő úgy 1-2 perc lehetett. Amikor bezárt az Ocean Park, egymás után sorakoztak a buszok hogy visszavigyék a tömeget a városba. Amikor a reptéri busz kb. 5 méterrel a kijelölt megállója előtt állt meg, mert a forgalomtól nem tudott éppen oda beállni, s nekünk mind az 5 métert sétálnunk kellett a csomagjainkkal, a buszvezető elnézést kért!!! WTF???
2. Hongkongban sok a kínai. Ezt mondjuk sejtettem előre, de azt mégsem hogy ennyire sok, illetve hogy ennyire kevés a nem kínai. Gyakorlatilag a Soho kivételével, ami a város elit szórakozó negyede, fehér embert szinte csak elvétve látni. A brit (közel)múltból kifolyólag én mondjuk nem feltétlenül erre számítottam, noha a NatGeo szerint a lakosság 98%-a kínai. Nekem ez inkább úgy tűnt hogy legalább 99,9% az.
3. A kínaiak meglehetősen primitívek. Még azt is meg merném kockáztatni, hogy primitívebbek a hazai átlagnál, de azért ebben nem vagyok teljesen biztos ;o) És ezt nem csak és nem feltétlenül azért vélem így, mert az udvariasságnak, vagy legalábbis az udvariasság nyugati értelemben vett formájának a szikrája sem szorult beléjük, tolakodnak, megpróbálnak el- és letaposni (ez mondjuk nem igazán sikerül nekik, legalábbis az én relációmban, testi adottságaink különbözőségéből kifolyólag), nem várják meg míg mondjuk kiszállsz a metróból, ahogy nyílik az ajtó, rögtön nyomakodnak befelé, de ezt inkább tekintsük a saját kultúrájuk részének, végülis 1,3 milliárdan vannak, valahogy csak érvényesülniük kell, hanem leginkább az olyanok miatt, mint hiába van kiírva világosan a hullámvasútnál, hogy ne szállj be táskával, ott van mellette a táskatároló, tedd szépen oda le, és hiába mondják be külön is, kínaiul is, angolul is, de minden egyes menetnél van néhány, akinek épp az indulás előtt jut eszébe, hogy jajj, hát nálam mégiscsak van táska. Vagy az egy dolog, hogy mindig és mindenhol a telefonjukat bújják, nade miért? Jellemzően nem kommunikálnak, híreket olvasnak, vagy ilyesmi, nem, hanem mit csinálnak? Hát primitívnél primitívebb játékokkal játszanak, de olyanokkal, ami már a C64 korszakban is szarnak számított ;o)
4. Hongkong csak és kizárólag felhőkarcolókból áll. Ez persze így ebben a formában nem teljesen igaz, de az embernek ez az érzése. És nem csak a city, hanem minden, még az új területeken található kisvároskák is, csupa csupa felhőkarcoló. Ha az ember ahhoz van szokva, hogy általában 10-11 emeletes házak veszik körül, max elvétve egy-egy 15 emeletes, akkor már a 30-40 emeleteseket is felhőkarcolónak látja. Ez pedig itt az alja, ennél jellemzően csak magasabbak vannak. Kezdem érteni, hogy aki már eljutott New Yorkba, miért is van annyira oda érte ;o)
5. Hongkongban remekül megfér egymás mellett, sőt, egymás közvetlen közelében a régi és az új, a modern és a tradicionális. A felhőkarcolók tövében kis pagodák bújnak meg. Belépsz a pagodába, és mintha egy teljesen más világba csöppentél volna. Halk kínai zene szól, füstölők illata száll, vagy a kis bambuszrudacskák csattogása tölt be mindent, amiből a delikvensek a saját jövőjüket próbálják megtudni, természetesen hivatásos jövendőmondók segítségével. Rendkívül vicces a rengeteg embert figyelni, fiatalt, öreget vegyesen, akik a templom udvarán térdelve összekötözött bambuszlapocskákat dobálnak, az eredményeket pedig bőszen irogatják egy papírra, majd miután mindezzel végeztek, fogják az okostelefonjukat, és basztatják tovább.
6. És a végére hagytam a legfontosabbat: Hongkongban remek Tsingtao sör van!

Hát ennyit Hongkongról így röviden, egyrészt mert a végén még unalmas lesz, és úgysem olvassátok el, másrészt pedig ezzel a lendülettel még meg akarom írni a Hongkongból Sabangba vezető utat is, ha már így belejöttem ;o)

Mar a repteren vagyunk, kb 1 ora van mar csak hatra es felszall velunk a gep Manila fele. Ma is meg jot setaltunk Kowloon varosreszben, aztan elmentunk vacsizni a Temple streetre, ittunk egy sort zaraskent meg es bamultuk az utca forgatagat. Azaz varostneztunk Po apo modjara. :-)

Lassan indulnunk kell, ugyhogy legkozelebb jelentkezunk a Fulop-szigetek valamelyikerol. :-)

Csak kicsit lebetegedtem, ezert tegnap elott beestem az agyba egy jo Algoflex tarsasagaban. Tegnap pedig a szedito vidamparkozas utan meg bandaztunk a Temple street piacon Zs kollegaival, soroztunk, vacsiztunk, dumaltunk, emiatt jo keson ertunk haza, ezert nem szuletett ujabb iromany. De igerem, potolni fogok mindent. 

Ma este indulnunk tovabb Manilaba. Meg elbarangolunk Hongkongban ide-oda, aztan este egy vacsi, majd irany a repter. Amugy a repter egy masik szigeten van, amit ugy hivnak, hogy Lantau. Onnan jon egy Airport Express be a varosba, ami kb 25 perc alatt (max!!!) bevisz a kozpontba. Mi csak azert nem jottunk ezzel befele, mert vagy 3x annyiba kerul, mint a busz (es amit itt megsporoltunk, inkabb sorre koltottuk), masreszt pedig emeletes buszozni akartunk. :-) Naszoval, visszafele mar elgondolkoztunk ezen, ugyanis a varosban ket helyen is van lehetoseg arra, hogy becsekkoljunk a repulore es a csomagunkat elore feladjuk. Igy akar egesz nap meg csatangolhatunk, nem kell a borondokkel foglalkozni. Tenyleg szuper ez a rendszer. Egyedul csak az a baj vele, hogy a mi jaratunkra nem ervenyes ez, igy hat marad itt a borond a hostelunkben, aztan majd este felvesszuk oket es ugy buszozunk kifele is a repterre.

Ugyhogy ott lesz idonk blogolni, mig elindul velunk a Cebu Air gepe Manila fele. Aztan ha odaertunk, ott meg tobb idonk lesz blogolasra, mig tovabb indulunk a meleg, a para es a napeny szigetere, Palawanra. Jaj, de varjuk mar! :-)