Miutan a triciklivel elindultunk a Puerto Princessa Nemzetkozi Repterrol (aminek van egy fel- es egyben leszallopalyaja, egy csomgakiadoja, aminel a szalag kb max 10 m  hosszu es egy kis teremecskeje, ahol varakozhatunk a csomagunkra), vegigcsapattunk a varos foutjan, ahol csak is szinte ezek a jarmuvek kozlekednek, megerkeztunk a helyi buszpalyaudvarra.

Az, hogy ez csak buszpalyaudvar azert tulzas amugy, mert egyben ez jeepney terminal is. Meglatjuk az uticelunkat jelzo tablat, irany Sabang, feltetelezzuk, hogy az ez elott allo jarmu odatart. Kicsit ott acsorgunk, majd a mar emlitett izraeli lanyt megkerdezven kideritjuk, hogy akkor indulunk, ha megtelik a jeepney. Bar ugyan lattam kepeket, hogy hany embert es mennyi mindent visznek egy ilyennel, azert almomban sem gondoltam, hogy amivel mi megyunk, az valoban tenyleg ilyen lesz. Az utasterben mar ultek paran, igy en is foglaltam magamnak helyet a hatso reszben. Eleinte nagyon szerettem volna en is a csomagtarton utazni, de ismerven a korlataimat (feher bor kontra vegig tuzo nap) inkabb nem vallaltam be.

Utitarsaim az uton egy fiatal filippino lany, egy srac es harom 50 ev koruli holgy volt. Ucsorogtunk ott turelmesen, mikozben folyamatosan pakoltak fel a cuccokat a csomagtartora. Zs mar leirta, mennyi mindent vittuk magunkkal eme utra, igy en csak annyit jegyeznek meg pluszban, hogy szallitottunk ott kakast is dobozban (amugy kakast a repteren is lattunk, szinten dobozban, a kukorekolasa bezengte az ejszakai terminal csendjet, vicces volt) es a masik jeepney-re siman felkotoztek egy hatalmas falapot is tobbek kozt, amit vittunk valakinek.

Nagy nehezen vegre eljott az ideje az indulasnak. Az utasterben a labunk kozott kisebb rizseszsakok, erosito es hangfal is helyet foglalt, igy nem volt tul kenyelmes az utazas. A cementes zsakok pakolasanal szepen szallt be a cuccos hozzank is, feher lett kicsit mindenki a szallo cementtol. Mivel ekkor mar jo ideje nem aludtunk mar, a zotykolodes es a szomszed fiu mobiljarol jatszott andalito zene hallatan egy kicsit el is alusziztam. Majd felebredven tapasztalom, hogy a hatso reszhez meg egy kispad is kerult, igy a hat fos kis hatso reszlegunkhoz plusz ket filippino ferfi is csatlakozott. Es el ne felejtsem azt a csoppnyi, ici-pici kiskutyust, aki szinten velunk utazott es tartott uj gazdajaval uj othona fele, az olajos tartaly mellett, egy kis zacskoban viz nelkul. A szivem szakadt meg, valahanyszor raneztem.

Ut kozben kisebb piheno, a semmi szelen kis store (itt minden bolt valamilyen store), ahol gyorsan vettunk magunknak inni. Negyed ora utan indulas tovabb, bamulom a tajat, mar amennyire tudom es kilatok a ket ferfi kozott. Minden gyonyoru zold, palmak, mindenfele fak vannak az ut menen, csodaszep. Nehol feltunik a tavolban a tenger, azt hiszem, hogy mar mindjart megerkezunk, de sajnos korai meg az oromom. Egy utelagazashoz erkezunk, ahol ket fiatal not veszunk fel, ket kisebb gyermekkel. A  kisfiu kb. 4, a kislany kb. 2 eves lehet, az anyja a jeepney vegeben levo kispadra fer csak el, ahonnan a ferfiak felkoltoztek vegul Zs melle. Mivel ott elegge veszelyes lenne ennek a csoppsegnek utaznia, igy elkapom es az olembe ultetem. Mindenki mosolyog, szemlel minket. Szep latvany lehetunk, a feher no a kis barna filippinocskaval. :-) A kislany ul turelmesen es bambeszkodik mikozben en probalom ovni a fejet, hogy egy hatalmas bukkanonal nehogy beverje a fejet a mellettunk levo vasba. A jeepney halad tovabb, a harom idosebb holgy kiszall, helyere egy anyuka jon egy harom eves kislannyal egyutt. A mellettem ulo fiu atul a tuloldara, igy jobban elferunk. Kozben a nalam levo csoppseg szeme kezd leragadni, latom, mindjart elalszik. Elhelyezem ugy, hogy kenyelmes legyen neki es tudjon nyugalomban aludni a korulmenyekhez kepest. Bar valoszinuleg o szokva van ehhez, nem ugy, mint en. Kozben atfut a fejemben, hogy ezen pelenka sincs, remelem ne pisil be, mert akkor mi lesz... Es megtortenik az, amire gondoltam, erzem, ahogy csurog vegig a labamon a pisi, kiraly. Az anyuka gyorsan elokap egy rongyot, torolgeti a gyerek es az en labamat, mosolyog zavartam es mondja, hogy sorry, sorry. Hat mondanam, hogy nincs bocsanat, de mit lehet tenni, en is nevetek a helyzeten, ahogy mindenki. Titkon szurkolok, hogy raadaskent be ne kakiljon, mert azt nem elnem tul. Szerencsemre ez nem kovetkezett be. :-)))

Ahogy kozeledunk Sabang fele, a bennt ulok a jeppney utogetesevel jelzik leszallasi szandekukat. Ilyenkor valami ki-, vagy lekerul a csomagtartorol, szep lassan csokkeno tendenciat mutat a szallitmanyozott aruk es csomagok mennyisege.  Helyukre par iskolas kerul, ugy masznak fel a tetore, mint mokus a fara. 

Vegul beerunk Sabangba, juhe, vege a tobb oras utazasunknak, ami egy hatalmas elmeny volt mellesleg. De ebbol eleg volt egyszer, visszafele mar nem vallalkoznek ra.