Vasarnap korai keles, gyors reggeli (finom, mezedes, kozepes meretu banan, amit a helyi piacon vettunk Coronban meg elozo este 1 kg mangoval egyutt), indulas ki a repterre. Szokas szerint teli a transzferbusz, nincs egy ures hely sem, de nem sokaig ulunk kenyelmetlenul, mert az ut a busuangai repterre a varosbol kb fel ora.
Kipattanunk a buszbol, kezdodik a borondbol hatizsakba/zsirafos strandtaskaba/sporttaskaba atpakolas, mivel elerkeztunk ahhoz a repulesunkhoz, ahol a borondunk max 10 kg lehetett. A plusz sulyt igencsak buntetik, ellenben a kezipoggyasz lehet 7 kg-os, emiatt kellett az atcsoportositos hadmuvelethez folyamodnunk. Az akcio sikeres lett, a ket borond volt kicsit tobb, mint 20 kg, de ezzel a pici tobblettel nem foglalkoztak. A rontgensugaras atvilagitas megfelelo szerkezet hianyaban meg a becsekkolas elott ugyan megtortent, de emberi erovel (es talan rontgen szemmel?) vegeztek. Jol felturtak mindenki poggyaszat, kiforgattak a taskakat, fenn is akadt a nalam guberalo biztonsagi embernel egy igen veszelyes, 150 ml-es hajtogazas fegyver, neven nevezve egy Rexona dezodor. Ugye mondanom sem kell, hogy rutinosan ilyet sosem pakolnek a kezipoggyaszba, oda minden csak pici meretben johet, figyelve a nemzetkozi szabalyozasra, de hat ez kerem a borondben lapult a neszeszeremben. Kerdon nezunk ra, hogy most miert is akarja elvenni, hat a meretet (igen nagy, ugye…) es a hajtogazas mivoltat kifogasolja, ezt nem vihetem fel, benne is volt a kis aprobetus reszben a repjegy foglalasakor biztos. Vagy nem. Ugyanis Zs, az enyemmel azonos elven mukodo dezodorja, mely ugyanazzal az urtartalommal bir, az nem esik ilyen szigoru banasmod ala, o repulhet az Airphil Express-szel. Kiveteleznek a Nivea termekekkel, ez nem er. A meccs vegeredmenye: Beiersdorf vs. Unilever: 1:0.
Beulunk a kis terminalocska (tenyleg pici) varotermebe, gyulekeznek az utasok. Kozel azonos idoben repul a Zest Air legitarsasag gepe is Manilaba, igy ket gepnyi ember varakozik turelmesen. Akinek nem jut hely a padsorokban, az kap muanya szeket, hogy ne kelljen acsorognia. Egyszercsak szol a hangosbemondo, hogy az erkezo gep kesni fog 20 percet, igy lehet lesz csuszas is az indulasban. Kicsit ideges leszek, utalok igy varakozni, no meg a keses is, de szinte percre pontosan abban az idoben, mikorra igertek, landol is a kis repunk, egy Bombardier Q400-as. A repteri szemelyzet mar varakozo allasban varja, hogy lecsaphasson feltolteni uzemanyaggal a gepet es az erkezo utasok borondjei helyre betegyek az induloket. Megy minden, mint a karikacsapas, nyilik a terminal ajto is, szallhatunk be a repcsibe. A tervezett indulas helyett kb max. 2 perc kesessel indultunk is Busuangarol. Azert ezt nem hittuk volna, hogy 20 perc alatt siman indulasra keszen lesz visszafele a jarat. Ezzel sajnos veget is er utazasunk legkalandosabb szakasza, amit en barmikor ujra vegigcsinalnek, max valahogy a hajoutat hagynam ki a bulibol, de utolag nezve az is egy hatalmas elmeny volt szamomra. Amit mashogy csinalnank valoszinuleg az az, hogy Sabangba nem mennek, es az ott nyert idot Coronban toltenenk es tobb kirandulasra neveznenk be, hogy meg tobb csodaszep szigetet lathassunk.
Manilaban 1 ora mulva landolunk, csomagot kivesszuk, indulhat az atpakolos moka vissza a borondbe, ujra a normal sulyhatarral utazunk, igy nem nezunk ki ugy mar, mint a karacsonyfa a sok kezipoggyasz miatt. A Cebu Air self check-in gepeknek koszonhetoen gyorsan elintezzuk a becsekkolast, majd feladjuk a borondoket is. Furcsa mod valamiert mindketten ehesek lettunk nagyon, igy arra a dontesre jutunk, nezunk valami harapnivalot a repteren. Zs nem egy nagy gorsetteremlancba jaro egyen, na de azert (nagy szerencsemre) a filippinok kedvenc gyorsetteremlanca, a Jollibee az o erdeklodeset is felkelti, raadasul pont van itt egy , ugyhogy be is terunk oda ebedelni. Teli van filippinoval, mi vagyunk az egyeduli feherek. A kinalat igen valtozatos. A hamburgereken kivul lehet enni meg peldaul bolognait, sult csirket, tonhalas pitet, valami leves felet is, menuben. Halali. Az arak raadasul igen olcsok, gyakorlatilag az utazasunk soran itt kajalunk a legkevesebb penzbol meg (sot mi tobb, az egesz repteren hihetelen kedvezo arak vannak, barhol mashol eddig csak dragabban tudtunk kajalani). Rendelunk ket hamburger menut, Zs meg hozza egy sultcsirkecombos menut (a rizsat ugy csomagoljak be hozza, mint a hamburgert), en pedig megkostolom a bolognait. Mondanom sem kell, hogy alapvetoen megint minden edeskes, mi mas is lenne amugy…egyedul a krumpli sos egy picit. De finom minden, jol is lakunk vele.
Jollibeenel vegezven lemegyunk a terminalhoz, en olvasgatok, Zs blogot irt. Lassan kozeledik a 3 ora es az indulasunk, igy odasetalunk a kapuhoz, hat mar megy a boarding, idoben erkezunk szerencsere. Beulunk a repube, nincs tele a jarat, hat akkor irany Kalibo. Varunk, varunk es meg mindig varunk, nem indulunk. Vajon mi lehet? Kapitany egyszercsak bekoszon az utasoknak es beszamol arrol, hogy sajnos nem tudunk felszallni, mert Kalibo reptere epp teli van, nem tud tobb gepet kiszolgalni, igy jelenleg nincs felszallasi engedelyunk. Hurra. A gepen megy a fagyasztas, fazunk is mar eleg rendesen. Hiaba probaljuk elutni az idot olvasassal, keresztrejtveny fejtessel, stb., csak nem akarunk indulni. Zs is mar kezd elegge ideges lenni, ugyanis szerinte ez a gep fog majd visszafordulni Kaliboban Manila fele es nekunk pont erre a jaratra szol a repjegyunk a hazafele utunk soran. Igy, ha hasonlo helyzet adodik, kesve erunk Manilaba es nem biztos, hogy megvar minket a masik jarat, amivel Hongkongba jutnank el. Ami azert nagyon gaz, mert akkor bukjuk a HKG-BUD repjegyet is, amibe meg belegondolni sem akarunk. Tobb, mint masfel oras varakozas utan vegre elindulunk, bar a kifutopalya elott is meg acsorgunk nem keveset, aztan vegul kigurulunk oda is, padlogaz es irany az eg. Vegre. Delutan 4 helyett 6-kor landolunk, gyors transzfer szerzes utan irany Caticlan. Az ut oda masfel ora, a felet mar sotetben tesszuk meg. Odaerkezven a hajoterminalon elkezdodik a lehuzasok sorozata. Fizess terminal es valami kornyezetvedelmi illeteket a hajojegyen felul. Majd atvisznek amugy a kb. 500 meterre se levo szigetre nem keves adminisztracio aran, igen sok ido alatt. Majd ott kiszallva a triciklis kozli, hogy a Station 2-re, ahova mi megyunk, 100 peso az ut. Kesz rablas. Nyilvan nem mondhatod neki, hogy Puerto Princessaban, kb 4x olyan hosszu utert, mint amit itt megtettunk, 125 pesot fizettunk kettonket. Vagy egy ugyanilyen hosszusagu szakasz megteteleert Coronban kettonknek 30 peso volt az ut. Na mindegy, tudjuk, hogy azert itt masok lesznek a viszonyok, na de azert ennyire... Betarsulunk vegul egy parhoz, igy csokken a viteldijunk, 75 peso/par a vegso ar. Megerkezunk a hotelhez, becsekkolunk, megkapjuk a szobahoz a kis kartyat, irany felfele. Szep nagy szobank van, kilatas az nincs, de nem is nagy gond, nem a szobaban fogjuk tolteni az idonk nagy reszet. Keso este leven meg lemegyunk a partra korbenezni, milyen is az elet Boracayon.
Haaat, sejtettuk, hogy turistas lesz a sziget (mert itt van a vilag egyik legszebbnek mondott tengerpartja, a white beach, mely igen sok turistat vonz), na de hogy ennyire, azt nem gondoltuk. Hompolyog a tomeg az uton, mindenhol folyik a vacsoraztatas, boltok, koldusok(!) vannak a homokban ucsorogve, elkepeszto. Az eddig latottakhoz kepest ez valosagos sokkhatas, ennyi emberrel Palawanon es Busuangan osszesen nem talalkoztunk, mint itt egy este alatt. Elso blikkre azt mondanank, hogy nem is tetszik, de nem akarunk elhamarkodva, elso benyomasok altal velemenyt alkotni. Alszunk majd ra egyet, aztan masnap meglatjuk, milyen a sziget nappali arca.
