Mikor megerkeztunk a Fulop-szigetekre, elso desztinacionknak nem igazan volt mondhato Manila, de mivel oda erkeztunk, hellyel-kozzel azert megis. A repteren utolag visszanezve minden olyan volt, mint egy lassitott felvetel. Lassu beleptetes az orszagba, lassu a csomagkiadas, lassu a penzvaltas… Pedig ez a tipikus filippino mentalitas, ekkor ezt meg nem tudtuk, ejj, raerunk arra meg. Pato Pal bacsi akar a rokonuk is lehetne. Ahogy kerestuk a repteren ejszaka a megfelelo terminalunkat, ahonnan a reggeli gepunk indult, azt egyszercsak kukorekolas toltotte be, azt hittem, rossz helyen jarunk. Hat mi ez, baromfi udvar, nem nemzetkozi terminal? De ez csak a kezdet volt…
Majd Puerto Princessa repteren, az erkezesi oldal bejaratan megpillantottuk a korozott szemelyek listajat. Kisse durva volt hirtelen, kb ezeket amerikai western filmekben szoktuk csak latni. De itt basszus nem, ez a valosag, hat siman elkepzelheto, hogy ezek epp a sabangi erdoben bujkalnak es minket is siman lelonek. Vagy nem. Esetleg en vagyok tul paranoias? J
Majd a borondunket felmarkolva triciklibe pattanunk, irany a buszallomas, hello igazi Fulop-szigetek! Benzingoz, tricikli, lepukkant, store-nak nevezett boltok, por, kosz, van itt minden, elsore kicsit sokkolo, hat hova erkeztunk?! Majd a buszpalyaudvaron kaosz, hivatalos Avon termekeket arusito stand (vicc), mindenki arul mindent, kezzel nagy vederbol oblitos wc, papír persze sehol, majd kezzel…, hat megerkeztunk az igazi Azsiaba. Udv, ujra. J
Sabanghoz kozelitve maradt a hasonlo kep, az ut menten egy-egy haz vagy store, a semmi kozepen. A varosba beerve a kikoto a centrum, itt mar volt egy-egy turistaknak letesult bolt, ahol elveszett bikiniket lehet potolni, illetve a naptol vedo csudaszep kalapokat lehet beszerezni (nekem is van egy innen) peldaul. Semmi fakszni, pont jo ez igy, kikoto, etterem, bolt, ez boven eleg egy kisebb kozpontnak.
Nyugatrol erkezven megszoktuk a 0-24 oras aramszolgaltatast. Lenne is idegeskedes, ha delelott 11-kor nem lenne, hogyan dolgoznank, sutnenk otthon barmit is, na es a huto? Mi lenne velunk enelkul?! Marpedig itt Sabangban nem nagyon van aram, sot. Este 6-tol ejjel 1 oraig csak. Eloszor, mikor olvastuk, hihetetlennek tunt. Majd megerkezen mar logikusnak. Minek is igazabol? Este 6-kor megy le a nap, addig van termeszetes fenyforras. Ha pedig hamarabb is szukseg volna ra, ott az aggregator. Mukodik minden siman, amugy ejszakara pedig ott van a hold, meg a csillagok, semmi kozvilagitas. Romantikus igazan, de tenyleg. Felnezni es bamulni a vegtelen egboltot, telis-tele a fenylo csilagokkal, varazslatos. Aztan a masnap hajnal. Kakasok kukorekolnak, jelezven, hogy pirkad es valoban. Kell ebresztoora? Jo igy erre megebredni kicsit, majd tovabb aluszni. Sehol egy duda vagy a 139-es busz hangja, mely megkezdi az aznapi muszakot. Csak nekunk indul megszokottan a reggeli ebresztes a telefonunkon beallitott csengohangra…
El Nidoban mar plusz 9 oraval tobbet kaptunk az elektromossagbol, sot, itt mar nem voltunk elszigetelve a vilaghalotol sem. Delutan 4-tol reggel 6-ig volt aram, wifi szinte folyamatosan mukodott. Igazabol itt sem lett volna feltetlenul szukseg ra, de jelentosen novelte a komforterzetunket a plusz oraszam. Konnyebben kommunikaltunk, gordulekenyebb volt a telefon es a laptop feltoltes. A varosban a store-okban volt, hogy kb 20-as egovel vilagitottak, de volt, ahol csak egy gyertyaval. Mi pedig ejjel-nappal vilagitunk odahaza, meg azt a szobat is, ahol esetleg epp nem tartozkodunk, itt pedig, a vilag masik felen van, aki meg azt sem engedheti meg maganak, hogy energiafogyasztonak valhassa magat.
Coronban mar tok mas a helyzet. Mindig van aram, nagyobb a varos is, fejlettebb az eddig latottaknal, megis megmaradt az az igazi filippino lifestyle, amit megszerettunk Palawanon. Itt a tengerre epitett kis vityillok „udvararol” szol a kukuriku, nem a hatso kertbol, de ugyanugy van. Szerencsere.
Majd egy kis rovid manilai kitero utan megerkeztunk Kaliboba, ami az eddig latottakhoz kepest egy metropolisz. Gyorsettermek, kozvilagitas az ut mellett, benzinkut, gyogyszertar. Mondtuk is egybol ra, hogy ez mar varos, valoban, pedig az eddigiek is azok voltak… Furcsa is igy hirtelen belecsoppenni ebbe, ossze is neztunk Zsvel, hat ez ugyanaz az orszag, mint ahol eddig voltunk? Autok vannak az utakon! Merthogy eddig nem voltak, szinte egyaltalan nem. Csak kisbuszok, esetleg par egyteru. De rendes autok nem. Itt kevesebb a tricikli is, a jeepney-ket pedig a mikrobuszok valtjak fel leginkabb. De azert nem teljesen, mert jeepney azert mindenhol van.
Boracayra megekezven a kikotoben ugyan triciklis fogadott minket, ahogy eddig mindenutt, de valahogy ereztuk mar ekkor, hogy ez itt mas lesz. Az elso seta a parti setanyon, ahogy mar irtuk is, sokkolo. Sok ember, hompolygo tomeg, mindenki vasarol, iszik, eszik. A promenade minden helyen sok turistat vonz, de itt minden elkepzelesunket felulmulta a tomeg. Hianyzott a kis nyugalmas, csendes, eddig megszokott filippino millio. Ekkor elhataroztam, nem itelek elsore, alszom egyet erre.
Majd elerkezett a masnap, borus ido, zoldes tenger, igazabol semmi kulonos. Nem is ertettem/ertettuk hirtelen, miert akartunk mi ennyire idejonni, hat ez nem olyan, mint amilyet akartunk, lattunk kepeken. Kicsit, mintha bantuk volna mar, hogy ez lett a vegso valasztas. Szoval ez a hetfoi nap is eltelt, napozassal, furdessel a tengerben, ami persze szupejo volt, csak megis valahogy mas. Valami hianyzott.
A keddunk is hasonloan telt, annyi kulonbseggel, hogy este mar sikerult kicsit belekostolnunk a sziget rejtett enjebe. Sosem voltunk olyanok, akik a beachen levo „all you can eat xxx peso/ringit/baht/euro/” tipusu ettermekbe szivesen beulnenek vacsorazni. Mindig kerestuk a helyi lehetosegeket, ahol nem europai modra, europai szajiz szerint foznek. Ennek megfeleloen itt is probaltuk megtalalni a helyi kifozdeket, mert tudtuk, hogy kell lennie. Valahol. Sikerult is, egy alig kivilagitott, a fout mellett. Az etlap nem volt tulspirazva, viszont a makako sracok olyan finomat rittyentettek a kis latvanykonyhajukban, hogy mind a tiz ujjunkat megnyaltuk a vacsorank bejezete utan. Mondanom sem kell, hogy ide csak helyiek jottek, rajtunk kivul egy darab turista sem jart azon a kornyeken, igy beulni sem volt eselyuk szerencsere. Ekkor elkezdodott valami. Vegre.
Masnapra szigetturat terveztunk, a helyi lehetosegekhez igazodva. Kocsiberles itt eselytelen, motorkolcsonzo alig, igy a fobb helyi kozlekedesi eszkozzel mentunk el a kiszemelt tengerpartokra. Kiszabadultunk a gyonyoru hotelek, a meno ettermek, a masszazscenterek, szuvenirboltok es a juice arusok magikus buvkorebol, ami csak a white beachre korlatozodik es a triciklis utazasunknak koszononhetoen ismet belecsoppentunk abba a vilagba, amit eddig megismertunk es megszerettunk. Lepukkant store-okat lattunk az út mellett, iskolat, sok-sok iskolas gyerekkel, kisebb hazakat helyiekkel es nem voltak ott gazdag orosz turistak, vagy a naptol rettenetesen felo kinaiak. Szuper jo volt vegre ezt ujra latni.
A sziget masik oldalan kite paradicsom lett kiepitve, mivel az a szelesebb oldal, ahhoz ugye az kell. De az ottani resz nem ennyire kiepitett, mint a mi oldalunk. Hihetetlen, hogy az ut parthoz kozelebb eso oldalan epitik az ujabb, tobb csilagos luxus hotelt, míg vele szemben pedig egy felbemaradt epitkezes kovetkezteben a helyiek birtokba vettek az epuletet es az uveg falak mogott (igy maradtak felbe a munkalatok valoszinuleg) elik az eletuket, azaz eletvitelszeruen ott laknak. Este a vacsorazohelyunk fele menet mindig lattuk, hogy ott fozocskeznek, ulnek a tv elott, mikozben a hatterben szaradtak a ruhak a szaritokotelen. Es elottuk meg ott megy a fout, barki belathat hozzajuk, sot, ok meg ki is integettek nekunk, nem igazan zavarta oket a nyilvanossag. Valosagshow filippino modra.
Szoval erdekes ez a kettosseg ezen a szigeten. Furcsa, de valahol jo is, mert igy mi legalabb megtalaltuk azt, ami eddig a legjobban a szivunkhoz kozelallt. Tudjuk, hogy valahol ez a sziget is meg olyan, nincs 100%-osan elturistasodva, pedig azert a mi letszamunk nem elhanyagolhato tenyezo itt. De szerencsere nem muszaj (sot!) itt leragadni, csak meno helyeken enni, mert a helyiek is istenien foznek, raadasul autentikus kornyezetben gekkokat figyelve vacsorazhatunk istenieket a filippino konyha legjavabol.
