Mint ahogy azt elozo nap is sejtettuk mar, a mai napon nem indult semmilyen hajotura vegul. Mondjuk nem is lett volna sok eselyunk, ha az idojaras nem szab gatat az indulasnak, mert rajtunk kivul mas nem jelentkezett a turara, illetve aki igen, az private boattal akart menni. Meg megoldas lehetett volna, h Dave racsorog az Art Cafesokra, hogy ok inditanak-e hajot (nekik nagyobb van, mint a mi resortunknak), de vegul hagytuk a fenebe az egeszet. Inkabb leszerveztunk vele egy kis dzsungi turat, vizesesnezessel egybekotve. Elvittek minket El Nidotol par km-re, ahol a tulaj kis maganfarmja van. Innen mentunk be a dzsungelbe, egy helyi kis guide-dal harmasban. No es ket kutyaval. Na ebben csak az volt a rossz, hogy minden allatot, amit esetleg lathattunk volna tuti elijesztettek. Mentunk folyomederbe, hegyre fel es le, vegul eljutottunk a vizeseshez. Kicsi volt, de szep. Aztan onnan visszasetaltuk a farmra, ahol is Jerick (a guide) megkerdezte, szeretnenk friss kokuszlevet inni. Mondtuk, hogy persze, míg o kapta magat, kinezett egy kozeli kokuszpalmat, aztan hajra, irany fel a fa tetejere. Olyan gyorsan maszott fel, mint egy makako. Aztan gyorsan lenyesett negy kokuszt es jott is lefele. A machetejevel felnyitotta nekunk a kokuszokat es mar ihattuk s. Mennyei volt. Majd felbevagta, faragott a tetejebol ket kis kanalszeruseget, hogy a kokusz belsejet ki tudjuk kapirgalni. Mikozben vigan falatoztuk a puha kokuszt, azon morfondiroztunk, hogy ha visszaertunk a bunginkba, majd jol meghuzzuk a butykost, mert mondanom sem kell, hogy azzal a machetevel vagta fel a kokuszt, amivel a dzsungiban indakat illetve kis fat vagott ki. Szoval mondhatni nem volt higienikus. Majd elkoszotunk tole es elindultunk visszafele. Az ut gyalog volt vagy jo egy oras, ki is melegedtunk rendesen, koszonhetoen a kacskaringos, hol emelkedos, hol lejtos utnak es a felf-fel bukkano napnak. Vegre. Hazaertunk, meghuztuk a paleszt, irany a strand. Nyugtazzuk, hogy vigyazni kell, felhos az eg, ilyenkor lehet a legjobban leegni, mindketten jol be is kentuk magunkat naptejjel. En kb. 20 percet (se) birtam a napon, ugy, hogy kozben tengericsillagot is voltam bambulni a tengerben. Felszaladtam gyorsan hajat mosni, belenezek a tukorbe, latom, hat leegtem. Fasza. Zuhany, hajmosas, torolkozes, ujra tukor, kezdenek felsejleni az eges korvonalai, ekkor tudatosult bennem, hogy ez nem a kis strandolas eredmenye, hanem a setalase. Sikerult istenesen leegni, ugyhogy mehet a pantenolos kenegetes reggel-este. Tragikusan nezek ki. Hogy sosem tudom ezt meguszni…hihetetlen.
Mikor hazaertunk, lejelentkeztunk, hogy ne aggodjanak, megerkeztunk rendben es egyben. Ekkor mondta Dave, hogy a mai nap semmilyen banca nem ment ki a tengerre, emiatt amugy sem tudtunk volna senkivel kimenni, nem csak veluk.
A most is mar-mar giccsbe hajlo naplementet egy jo San Miguel tarsasagaban neztuk vegig, vegul ugye megemberelte magat az idojaras es szep ido lett (koszonhetoen a szinte minden percben elmormolt suss fel nap imanak, a tavoli drukkolasoknak es az ENSZ Emberi Jogok Bizottsaga elotti tiltakozasnak). Vacsora elott meg felugrottunk rendezni mindent Dave-hez, aki meginvitalt minket egy sorre, amit elkortyolgattunk egy kis beszelgetes keretein belul. Errol a helyrol es a vendegszeretetukrol csak szuperlativuszokban lehet beszelni, majd jol irunk is egy szuper ertekelest a Tripadvisorra. Aztan fogtunk egy triciklit (imadjuk ezeket a jarganyokat, nem lehet oket megunni), es bementunk El Nidoba egy utsot vacsizni.
Utunk ujabb szakasza ert veget tehat, holnap indulunk Busuangara hajoval, remeljuk az menni fog, mert a mai nap minden indulast toroltek, bizunk benne, hogy a mai jo idonek koszonhetoen ez holnapra valtozni fog. Mert ha nem…hat abba meg belegondolni sem akarunk.
Ugyhogy, valoszinuleg egy jo ideig ez volt az utso blogbejegyzes, a coroni szallasunkon valoszinuleg nem lesz wifi, onnan nem fogunk tudni irni. Boracayon pedig az elozetes informacioink szerint eleg limitaltak a lehetosegek, de igyekszunk mindenkeppen eletjelet adni magunkrol. ;-)
