K&Zs nagy kalandja Hongkongban es Fulop-szigeteken

Minden megprobaltatast megert a tegnapi nap, mert ennek koszonhetoen jutottunk el a paradicsomba...

https://plus.google.com/u/0/photos/112822620594253906506/albums/5848136113714452017?authkey=CI6M1_3TyOOQcQ

Mar este 10 van nalunk, lassan 4 es fel oraja megerkeztunk Coronba, Busuanga szigetere a Jessabel hajoval es meg mindig ugy erezzuk, hogy forog velunk a vilag, szedulunk es az agyon fekve is hullamzik velunk minden.

Igen, tuleltuk, ez volt a helyi Survivor, remelem volt titkos kamera is a hajoban es majd fomusoridoben jol leadjak a filippinoknak kalandos kis utazasunkat El Nidobol idaig, amit mintegy ropke 8 es fel ora alatt tettunk meg. Ket sziget kozott. Csak jeleznem, hogy ennyi ido alatt Dohabol elrepultunk Hongkongba, ami kicsit nagyobb tavolsag.

Szoval, remelhetoleg majd Zs is ir errol a csodas kalandrol egy beszamolot, erdemes lesz megvarni, addig en rittyentek egy gyors elozetest. :-)

07:00 - Gyulekezo El Nidoban a kikotoben, kikotoi illetek befizetese (kemeny 110 Ft/fo)

07:30 - Tervezett indulas, de akkor meg sehol semmi

08:15 - Beszallas. A csomagok a hajo gyomraba kerulnek, kisse aggodunk, hogy vajon csurom vizes lesz-e ott majd a borondunk vagy sem.. Kapunk mentomellenyt is es van EGY mentocsonak is a hajon. Amibe kb 3 europai fer bele, vagy 9 filippino. 

08:30 - Vegre elindulunk a nagyobbacska bancaval (aminek pont ugyanolyan tamasztolabai vannak, mint a kiciknek, igy ugy nez ki, mint egy gigantikus vizibolha).

08:35 - Kisse osszeakad a vizibolhank laba a mellettunk acsorgo katonai cirkaloval, de egy kis filigran filippino gyorsan kikuszoboli a promlemat es minden testi erejet osszeszedve a hajoskapitany kormanyzasa segitsegevel eltolja a hajonkat a katonai objektumtol

09:00 - Fura hangok, leallo motor. Kikukkantok, az elobb emlitett fiucska buvarszemuveget ragad. Baljos arnyakat latok kozeledni... Miutan elmerul a viz alatt kezdek aggodni, hogy itt ma nem lesz hajokazas, mar lelki szemeim elott sullyedni latom a bolhalabakat, mintha a hatso resze mar lejjebb lenne, mint eddig... Fiucska elokerul a tengerbol, szerszamot ker. Kalapacs, csavarhuzot kap, majd ujra lemerul a hajo ala. Jezusuramisten, mi lesz itt..Mondjuk legalabb meg ki tudunk uszni vagy a katonai egyseg ertunk jon, nem halunk meg. Vegul minden jo, ha jo hajo a vege, megszerelik a problemat, indulunk tovabb.

09:30 - Vidam kis hajozgatasnak nezunk elebe, neha egy-ket hullam felcsap a fedelkozbe, mindenki kacag rajta, vegulis a tenger meleg, no para. Kis szigetek korulottunk, meg kell hagyni, szep a taj.

10:00 - Kierunk a nyilt vizre. Zs mar indulas elott rosszul volt, fajlalta a hasat, hanyingere volt. Most ez az erzese igencsak felerosodott, tekintve, hogy eleg jo kis hullamzas vette kezdetet utazasunk kozben.

10:15 - Kozelunkben ulo lany ajanlja, nezzen egy tavolabbi pontot, az segiteni fog. Nem igazan valik be a tipp, mert a helyzet valtozatlan, sot, inkabb romlott hanyinger tekinteteben.

10:30 - Bedurvul a hullamzas. Egyre tobben lesznek szarul, valnak falfeherre. Egy spanyol lany sir a felelemtol. Nem is csodalom ezt, hiszen olyan nagy hullamok vannak, hogy ugy csapkodja a hajot ide oda, mintha libikokaznank allandoan. Beindul a rokak folyamatos telepitese a tengerbe. Mindenki aggodik, alig van nem vizes ember a fedelkozben. Es ekkor meg nem vagyunk az ut felenel sem, mi lesz itt kesobb.

12:00 - Gyakorlatilag mar nincs olyan ember, aki ne hanyt volna vagy ne lenne kicsit felrazkodva a gyomra. A tavolba mereven nezes taktikajat folytato lany epp az iment hanyt, mikozben egyszer csak ebedet szolgalnak fel a hajon. Ez valami vicc?! 

13:00 - Nyugalmas resz kovetkezik, mintha csendesedne a tenger, de korai meg az orom...

13:30 - 15:30 - Ujabb borzalom, ismet a nyilt tengeren vagyunk, oriasi hullamok, megint kezdodik a libikoka. Ekkor mar szemeteszsakba burkolva ulunk (eredetileg a borondoket akartuk ebbe csomagolni, de az valahogy elmaradt), hogy az amugy is csuromvizes ruhank ne azzon meg tovabb es ne fazzunk. Probalok aludni is, de egy hatalmas hullam altal keltett zajra felebredek. A hajo orra epp meredeken lefele nez egy hullam tetejerol, valaki a hajo orraba esik. A viz ugyanugy omlik be minden egyes hatalmas hullamnal.

15:30 - Vegre feltunik a tavolban egyre tobb sziget, mar csak odaig kell elerni es ott talan nyugalomra lelunk.

16:00 - Igy is lett. Itt mar csak a szel fuj, neha kiderul az eg, hatarozottan jobb igy hajokazni, mint az addigi 6 oraban.

17:00 - Megerkeztunk Coronba, kiszallunk a kikotoben. Egy helyben allva is hullamzik minden, igy varjuk a borondjeinket.

Triciklire pattanunk, ekkor meg nem tudjuk, hogy a megprobaltatasaink nem ertek veget, de errol majd maskor.

Lenyeg, hogy itt vagyunk, egyben vagyunk es tuleltuk. Kalandot kerestunk? Hat most aztan megkaptuk, talan egy kicsivel tobbet is, mint szerettuk volna. :-)

Most pedig hullamzasban gazdag jo ejszakank lesz vizszintesben. :-)

Mint ahogy azt elozo nap is sejtettuk mar, a mai napon nem indult semmilyen hajotura vegul. Mondjuk nem is lett volna sok eselyunk, ha az idojaras nem szab gatat az indulasnak, mert rajtunk kivul mas nem jelentkezett a turara, illetve aki igen, az private boattal akart menni. Meg megoldas lehetett volna, h Dave racsorog az Art Cafesokra, hogy ok inditanak-e hajot (nekik nagyobb van, mint a mi resortunknak), de vegul hagytuk a fenebe az egeszet. Inkabb leszerveztunk vele egy kis dzsungi turat, vizesesnezessel egybekotve. Elvittek minket El Nidotol par km-re, ahol a tulaj kis maganfarmja van.  Innen mentunk be a dzsungelbe, egy helyi kis guide-dal harmasban. No es ket kutyaval. Na ebben csak az volt a rossz, hogy minden allatot, amit esetleg lathattunk volna tuti elijesztettek. Mentunk folyomederbe, hegyre fel es le, vegul eljutottunk a vizeseshez. Kicsi volt, de szep. Aztan onnan visszasetaltuk a farmra, ahol is Jerick (a guide) megkerdezte, szeretnenk friss kokuszlevet inni. Mondtuk, hogy persze, míg o kapta magat, kinezett egy kozeli kokuszpalmat, aztan hajra, irany fel a fa tetejere. Olyan gyorsan maszott fel, mint egy makako. Aztan gyorsan lenyesett negy kokuszt es jott is lefele. A machetejevel felnyitotta nekunk a kokuszokat es mar ihattuk s. Mennyei volt. Majd felbevagta, faragott a tetejebol ket kis kanalszeruseget, hogy a kokusz belsejet ki tudjuk kapirgalni. Mikozben vigan falatoztuk a puha kokuszt, azon morfondiroztunk, hogy ha visszaertunk a bunginkba, majd jol meghuzzuk a butykost, mert mondanom sem kell, hogy azzal a machetevel vagta fel a kokuszt, amivel a dzsungiban indakat illetve kis fat vagott ki. Szoval mondhatni nem volt higienikus. Majd elkoszotunk tole es elindultunk visszafele. Az ut gyalog volt vagy jo egy oras, ki is melegedtunk rendesen, koszonhetoen a kacskaringos, hol emelkedos, hol lejtos utnak es a felf-fel bukkano napnak. Vegre. Hazaertunk, meghuztuk a paleszt, irany a strand. Nyugtazzuk, hogy vigyazni kell, felhos az eg, ilyenkor lehet a legjobban leegni, mindketten jol be is kentuk magunkat naptejjel. En kb. 20 percet (se) birtam a napon, ugy, hogy kozben tengericsillagot is voltam bambulni a tengerben. Felszaladtam gyorsan hajat mosni, belenezek a tukorbe, latom, hat leegtem. Fasza. Zuhany, hajmosas, torolkozes, ujra tukor, kezdenek felsejleni az eges korvonalai, ekkor tudatosult bennem, hogy ez nem a kis strandolas eredmenye, hanem a setalase. Sikerult istenesen leegni, ugyhogy mehet a pantenolos kenegetes reggel-este. Tragikusan nezek ki. Hogy sosem tudom ezt meguszni…hihetetlen.

Mikor hazaertunk, lejelentkeztunk, hogy ne aggodjanak, megerkeztunk rendben es egyben.  Ekkor mondta Dave, hogy a mai nap semmilyen banca nem ment ki a tengerre, emiatt amugy sem tudtunk volna senkivel kimenni, nem csak veluk.

A most is mar-mar giccsbe hajlo naplementet egy jo San Miguel tarsasagaban neztuk vegig, vegul ugye megemberelte magat az idojaras es szep ido lett (koszonhetoen a szinte minden percben elmormolt suss fel nap imanak, a tavoli drukkolasoknak es az ENSZ Emberi Jogok Bizottsaga elotti tiltakozasnak). Vacsora elott meg felugrottunk rendezni mindent Dave-hez, aki meginvitalt minket egy sorre, amit elkortyolgattunk egy kis beszelgetes keretein belul. Errol a helyrol es a vendegszeretetukrol csak szuperlativuszokban lehet beszelni, majd jol irunk is egy szuper ertekelest a Tripadvisorra. Aztan fogtunk egy triciklit (imadjuk ezeket a jarganyokat, nem lehet oket megunni), es bementunk El Nidoba egy utsot vacsizni.

Utunk ujabb szakasza ert veget tehat, holnap indulunk Busuangara hajoval, remeljuk az menni fog, mert a mai nap minden indulast toroltek, bizunk benne, hogy a mai jo idonek koszonhetoen ez holnapra valtozni fog. Mert ha nem…hat abba meg belegondolni sem akarunk.

Ugyhogy, valoszinuleg egy jo ideig ez volt az utso blogbejegyzes, a coroni szallasunkon valoszinuleg nem lesz wifi, onnan nem fogunk tudni irni. Boracayon pedig az elozetes informacioink szerint eleg limitaltak a lehetosegek, de igyekszunk mindenkeppen eletjelet adni magunkrol. ;-)

https://plus.google.com/u/0/photos/112822620594253906506/albums/5847077397296924193

A fulopok teljesen semleges embereknek tunnek. Se nem kedvesek, de nem is gorombak. Visszamosolyognak, ha rajuk mosolyogsz, de ezen kivul nem keresik a kontaktust. A gyerekek persze mar mas teszta...ok erdeklodve neznek minket, utanunk kiabalnak, integetnek nekunk. Ahogy mar irtuk, ok is "kortalanok", nem igazan lehet megmondani roluk, milyen idosek. Atlagosan a ferfiak olyan magasak, vagy kisebbek, mint en, a nok meg kisebbek. No es vekonyak. Kover embert errefele ritkan latni. Pedig lehetne okuk az elhizasra, mert imadnak mindent, ami edes. Ettunk mar vajas piritost megcukrozva, aztan hamburgert edes zsemleben. Szeretik osszekeverni a ketchupot a majonezzel, ezt szosznak nevezik es ezzel kenik ossze-vissza a hamburgerzsemlet. Az uveges kola itt 237 ml, nem 35 v 40, a fene sem erti ezt. :-) Arulnak 1 literes sort, hatalmas uvegben, na ez kifejezettten tetszetos! :-) A spagetti szosz, amit arulnak a boltban, az is edes, es a grillezett csirkemen a barbecue is kisse az volt, sos iz itt nagyon nincs. :-)

https://plus.google.com/u/0/photos/112822620594253906506/albums/5847072876966957697

Videos tudositassal jelentkezunk. :-)

https://www.youtube.com/watch?v=wCfsccmUoKU&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=XY9vn96XvTg&feature=youtu.be

Meg Sabangban tortent, megerkezven a hosszu jeepney utazas utan. Kiszallva a kikotonel gyors kerdezoskodes utan elindultunk leendo szallasunk, a Taraw Beach Cottages fele. A homokban epp huzkodtuk a borondjeinket kinkeservesen, mert betonut nuku (nem is baj), amikor egy kis bodeganal feltunt egy allvanyszerusegen egy nagy, barnasfekete szoros allat. O nem volt mas, mint a binturong, masneven bearcat (medvemacska), aki Indokina, Szumatra, Borneo es Java nyugati reszen honos, no meg a Fulop-szigeteken, csak Palawanon, szerencsenkre.

Kinyujtottam a kezem, o egybol atmaszott ram, forgott a nyakamban ossze-vissza, en meg odaig lettem erte egy pillanat alatt es simagattam ot. Aztan visszatessekeltuk a helyere (sajnos), mert jobban tanulmanyozva a kis bodet, ez egy allatsimogato hely volt tulajdonkeppen, ahol rajta kivul meg kigyot lehetett volna simogatni (hahaha), no es persze par filippino pesoert fotot kesziteni veluk. Mi ezt okosban, par titkos felvetellel megoldottuk szerencsesen, igy be tudjuk mutatni ezt a cuki kis emlosallatkat. Ime. :-)

https://plus.google.com/photos/112822620594253906506/albums/5847042126563244321?authkey=CILz8Kqhlab2sAE

Sajnos valamiert nem mukodik a kepfeltoltes, igy mas megoldashoz kellet kitalalnom. Igy ezentul valoszinuleg a Picasara toltunk fel kepeket. Bar a blog igy nem lesz szep szines, ellenben tobb fotot tudunk oda felvarazsolni. Remeljuk mindenki meg tudja majd nezni ott ezeket. :-)

Update: frissult a Hello Palawan, illetve a Jeepneyk es triciklik bejegyzes is, mert azokat a kepeket is atmozgattuk Picasara!

Bar amugy is terveztunk egy pihenos napot El Nidoban, a sors ugy dontott, vagyis inkabb az idojaras, hogy ezt nem akkor bocsajtja rendelkezesunkre, amikor mi szeretnenk (napsutessel egybekotve), azaz csutortokon, hanem ezen a szerdai borus, esos napon, amikor a C jelzesu turankra mentunk volna bancacskaval. Sajnos elromlott az ido, kellemes meleg van amugy meg, de egybefuggo felhoreteg van folottunk, a napot tegnap reggel lattuk utoljara es elozo estere megerkezett az eso is. A szobaban fekve hallgattuk az esocseppek koppanasait a bungink tetejen es a faleveleken. Szomorus ez.

Reggel jott Dave (o a tulaj es nem filippino:-))  hozzank es szolt, hogy a masik tarsasag lemondta a mai turat (gondolom az idojarasra hivatkozva) es amugy o sem nagyon tanacsolja, mert ugyan most nyugodt a tenger, de ez barmikor valtozhat es igy annyira nem lenne fun a hajokazas. Igy holnap, ha megy banca, akkor elmegyunk a C turara, ha nem, akkor a kozeli szigetekre megyunk a D tura keretein belul. Bizunk nagyon benne, hogy valamelyik osszejon es az idojaras megembereli magat es fityiszt mutat az elorejelzeseknek es mar ma delutantol sutni fog nap es ez igy marad a tovabbiakban is.

Tegnap reggel egy nemet hazasparral mentunk a B turara. A hajoskapitany/matroz/szakacs/pincer/idegenvezeto munkakoroket egyben betolto ket fiucska ugyanaz volt, akikkel az elso turara is mentunk. Az egyik elkepeszto fazon, a tuzo napon is viseli a kis piros-sarga-fekete csikos kotott!!! sapkajat, amit jol rahuz a fejere. Gondolom ez itt a meno a fiatal sracok koreben. Beszeltuk is Zsvel, hogy azert a filippinoknal is eleg nehez megallapitani a vietnamiakhoz hasonloan az elekorukat, igy itt se tudjuk beloni, hogy hany evesek lehetnek. Kiveve a gyerekeket.

Az elso hely, amit megneztunk a Snake Island volt. Itt egy nagyobb es egy kisebb sziget kozott volt egy hofeher homokos kis sav, amin vegig lehetett setalni a ket sziget kozott.  Masodik megallonk a Cudognon Cave volt. Itt egy pici lyukon kellet bemaszni a barlangba, ahol egy hatalmas nagy tagas belso ter fogadott minket. Setalgattunk benne kicsit, Zs megmaszta a sziklakat. Egy kedves sapnyol holggyel beszedbe elegyedtunk, o meselte, hogy voltak Eszak-Luzonon is, ahol a teraszos rizs(a)foldek vannak. Szerinte Bali riszteraszkai ennel sokkal szebbek. Mondtuk neki, hogy mi is meg akartuk tekinteni azt a helyet, de vegul nem kerult bele a programba. Ezek szerint jol dontottunk. Innen athajoztunk egy masik szigetre, ahol az ebedunket fogyasztottuk el. Hasonlo volt a tegnapihoz minden, a kulonbseg abban rejlett csak, hogy tegnapelott Zs halat evett, tegnap pedig sertest, míg en ugyan mindket nap csikkent kertem, a tegnapi nap valahogy raereztek arra, mi is az en kedvencem, ezert csirkecickot grilleztek nekem. Desszertnek ismet volt edes mango, nem gyozunk vele betelni, isteni finom.

Ebed elott meg buvarkodtunk egy kicsit. Igazabol annyira nem akartunk bemenni a vizbe, mert teli volt a parthoz kozeli savban minden meduzitasszal (ahogy a spanyol mondana). Szep kekek, lilak voltak, mindenfele mintazattal feldiszitve. En rettenetesen utalom a meduzakat, mindig parazom, hogy megcsipnek. Igy nem is motivalt annyira, hogy milyen itt a víz alatti vilag. De aztan erot vettunk magunkon, Zs elorement, felmerte, hogy beljebb nincs a kis atlatszo csipos baratombol egy sem, igy ovatosan besetaltam en is, felhuztam a buvarmaszkomat, beigazitottam a pipat es buktam is a víz ala, lassuk, mi van itt. Hat eloszor is kosz. Valamiert tok piszkos a viz, ami neheziti a latasi viszonyokat. Van, hogy 3 meterre voltunk egymastol a vizben es nem latjuk a masikat. Amugy itt nem volt olyan színes elovilag, mint a tegnap elotti sznorkis helyen, ellenben azert itt is volt nagy hal, fekete halacska feher ponttal az uszonyanal, színes haluci, kis csikoskak, eeeeeeeeees BOHOCHAL! Ott volt Pizsi a víz alatt egy pici Nemoval, olyan kis harciasan vedte a sajat teruletet, allandoan uszkalt felenk, hogy tulajdonkeppen mi mit keresunk ott es miert bamuljuk ot? :-) Hatalmas elmeny volt oket latni, mar ezert megerte bemereszkedni a vizbe. Vegezven az ebeddel meg setaltunk a parton, majd elindultunk a Cathedral Cave-hez, ami egy tengeri szikla oldalaban van es csak bancarol megtekintheto. Utana tovabbmentunk az utso allomasunkhoz, ahol szinten bementunk a vizbe korulnezni, de itt meg koszosabb volt minden az elozohoz kepest. Zs aluszott egy kicsit, en pedig a hajon pihentem. Ekkor neha mar elkezdett szemerkelni az eso. Hazaerkezven aztan nekikezdett rendesen, esett vigasztalanul.

Mi is azok lettunk, igy egy 1 litykos Red Horse sort vasarolva, majd ezt elfogyasztva probaltunk megbaratkozni a kialakult idojarasi viszonyokkal. Ami nem sikerult, mert igazabol csak felmerul az a kerdes ilyenkor, hogy miert nem sut a nap es miert nincs ezer fok itt, ha a tropusokon vagyunk?!

A Sabangban található földalatti folyó a világ 7 új csodájának egyike. Legalábbis valamikor volt valamilyen internetes szavazás, melyen beválasztották, s ezt azóta az egész környéken lelkesen hirdetik. Számomra mondjuk ez csak annyit bizonyít, hogy a filippínók is tudnak szavazóprogramot írni ;o) Lényegében tehát ezért iktattuk be az útitervbe Sabangot. Ehhez képest a folyót végül nem sikerült megnéznünk…

Fenti állítás annyiban azért nem teljesen pontos, hogy mivel több helyen is olvastam, hogy a folyó valójában nem egy nagy durranás, a fő cél nem is igazából ez, hanem az oda Sabangból a dzsungelen át vezető két ösvény, a Monkey trail és a Jungle trail volt az igazi cél, a folyó csak amolyan ’ha már úgyis ott vagyunk, és eltúrázunk oda, hát nézzük meg azt is’ jellegű dologként szerepelt.

Mivel előzetesen azt is olvastam, hogy mióta ez a bizonyos szavazás megtörtént, vagyis mióta a folyó új 7 csodaszámba megy, hirtelen rendkívül sok lett a látogató (tehát a filippínók nem csak a szavazóprogramokhoz, de a marketinghez is értenek), oly’annyira, hogy manapság már korlátozzák az egy nap beengedett látogatók számát, sőt mi több, hetekre előre jegyet kell foglalni. Nos hát, így tettünk mi is, szépen akkurátusan leleveleztük az előre befoglalt szállással, hogy ugye a helyzet ez, ezért mi ezen és ezen a napon szeretnénk menni, ugye tudnak nekünk jegyet foglalni? Ugye? Mire ők megnyugtattak, hogy még véletlenül se aggódjunk, ha már olyan bölcsek voltunk, hogy náluk foglaltunk szállást, hát az csak természetes hogy automatikusan mehetünk a folyóhoz is. Hát aztán persze hogy nem mehettünk…

Tehát ebben a tudatban, valamint szépen megnyugodva, ahogy azt tanácsolták is, még a megérkezésünk estéjén érdeklődünk, hogy akkor hogy is van ez a másnapi túra. Érdeklődésünkre pedig az éppen szolgálatban lévő, vagy csak szerencsétlenségére éppen arra ténfergő alkalmazott jellegű kislány előbb értetlenkedik, nagy szemeket mereszt, majd közli, hogy hát itt bizony van egy kis bökkenő, merthogy nem úgy van az, hanem hogy be kell jelentkezni, méghozzá délután 4-ig, és akkor másnap mehetsz. És volt mindehhez éppen délután 6. Na erre mi is mondjuk, hogy nem úgy van az, merthogy ők ugyebár foglaltak nekünk, melyet szépen vissza is igazoltak, meg hogy ne aggódjunk. Ugyebár. Viszont ekkor egy kicsit már azért kezdünk aggódni. De ezt persze rutinosan nem mutatjuk, viszont ugyancsak rutinosan előbányásszuk a minderről szóló levelezést. Kislány még nagyobb szemeket mereszt, és legalább két percig bámul a papírra. Ennyi időbe telik neki még támad valami mentőötlete, hogyan is kerüljön ki szorult helyzetéből. Aztán ötlet megjön, jöjjünk csak, ír egy papírt, mely szerint náluk szálltunk meg, valamint délután 5kor érkeztünk, tehát ebből kifolyólag nem tudtunk 4ig bejelentkezni, tehát ezzel a kis papírkával menjünk oda holnap reggel de pontban 8ra, és akkor talán mehetünk. Kissé kételkedek, mint utólag kiderült, nem teljesen alaptalanul.

Nade a remény hal meg utoljára, másnap reggel így is teszünk. Azazhogy majdnem így, mivel előző esti javaslatom, miszerint a biztos felébredés érdekében mindkettőnk telefonját állítsuk csak be, K által mereven elutasításra kerül, mondván ugyan mit aggódok, elég az övé is. Aztán persze hogy a tervezett 7:30 helyett 7:49-kor riadok fel, az ébresztés elmaradásának okát firtató kérdésemre pedig értetlen tekintet a válasz ;o)

Az irodához való érkezésünk így 8:00 helyett 8:11-re tehető, de be kell lássam, ez már se nem osztott, se nem szorzott. Rövid sorbanállás, közben megfigyelés, ahogy egy srác rövid alkudozás után szitkozódva távozik, mert nem mehet aznap (igencsak rosszat sejtünk…), majd előadjuk a sztorit, annak rendje és módja szerint: foglalás, késői érkezés, nem tudás hogy nem így működik, stb, stb. Kislány sajnálkozik, nem tehet semmit, szabály az szabály, csak másnap mehetünk. Hiába minden, mi csak és kizárólag ezért az egy dologért jöttünk a távoli Európából a gyönyörű Fülöp-szigetekre, másnap már megy is a gépünk haza, mit sem ér, nem hatja meg. Végül bedobom, hogy akkor legalább a túraösvényeket hagy, ha már a folyót nem is. Aztán a következő meglepetés itt ér: kislány közli, mindkét ösvény le van zárva, csak a parkőr állomásig mehetünk rajtuk, tehát úgyis banca-val kell. Azazhogy kellene, merthogy ugyebár nem mehetünk…

Na ennél a pontnál feladjuk, belenyugszunk, szomorkodunk. Nem is igazából a folyó miatt, az így már teljesen jelentőségét veszítette, hanem a jókis dzsungeltúrák miatt. Előzetesen ugyanis a fél netet feltúrtuk (amely mint tudjuk összesen 10⁵⁹ dvd, vagy pornóoldalak nélkül 2 dvd ;o), hogy találjunk valami dzsungeltúra szerűséget, de sajnos sikertelenül, ez a két ösvény tűnt egyedül valami hasonlónak. És most ez is veszni látszik…

Csak ne hagyjuk már annyiban, nézzük meg hol is van az a parkőr állomás, illetve hogy mennyire is van az lezárva… Talán annyira mégsincs, vagy ha van is, hát hátha meg lehet ezt oldani valahogy. Gyors reggeli, aztán lássuk. Szintén előzetes ismereteink alapján tudjuk, hogy a strand végében van egy kis mangrove folyócska, aminek a hídját elpusztította ugyan az 1998-as tájfun, de vannak csónakosok akik átvisznek, s utána kezdődnek az ösvények. Na gyerünk, lássuk. Folyó valóban van, csónakok is vannak, meg egy kis tutaj is. Hogy a hidat miért nem sikerült cirka 15 év alatt újáépítani, az rejtély, a folyócska szélessége nem több 10 méternél. Ahogy ott bámészkodunk, éppen jön pár ember egy guide szerűséggel, mint később kiderül, egy drótkötélpályához mennek, amin az öböl túloldalán lévő hegyről lehet lecsúszni 800 méter hosszan. Ez sem lehet rossz… A guide kérdi hogy mi is oda megyünk-e, hát persze hogy oda, így átvisznek. Átvágunk egy újabb széles, hófehér homokos strandon, túloldalán már kezdődik a dzsungel, kis ösvény vezet felfelé. Még az aljában érdeklődünk az ösvények felől, hát a guide is mondja hogy bizony le van zárva mindkettő, innen csak a drótkötélpályához visz az út. Nem baj, menjünk, hátha visz az tovább is. Elindulunk felfelé, a dzsungel egyenesen remek, pont amire vágytunk. Mélyzöld minden, hatalmas fák, nem győzünk bámészkodni, és rettenetesen sajnáljuk hogy nem tudunk ebben túrázni. Meleg van, izzadunk mint a ló, de hamarosan feltűnik a drótkötélpálya felső vége. Rögtönzött útitársaink, akik valóban ide jöttek, elkezdenek papírokat töltögetni, meg beöltözködni. Mi inkább a továbbvezető ösvény felé tekingetünk, majd egy óvatlan pillanatban le is lépünk.

Alig tűnik el mögöttünk az állomás, Kn szokás szerint máris eluralkodik a para, lelki szemei előtt már egy fülöp-szigeteki börtönben várja a NatGeo Bekasznizva külföldön c. műsorának stábját. Ugyan próbálom nyugtatgatni, hogy még semmiféle lezárást nem láttunk, de nem nagyon hatja meg, a parkőr állomásig még hátralévő pár perces utat egy vészmadárral a hátam mögött teszem meg.

Innen aztán sajna valóban nincs tovább, ezt az utunkat álló parkőr elég világosan értésünkre is adja. Ellenben javasol egy másik utat vissza, melyen egy kisebb részt a dzsungelben megtéve, kb. egy órás sétával a mangrove folyóhoz érhetünk vissza. Ha nincs ló, jó a szamár is, gyerünk hát ezen, meg is mutatja hol kezdődik, merre és hogyan menjünk. K szerint persze el fogunk tévedni, soha nem találunk vissza, itt halunk meg Palawanon a dzsungelben, és hasonlók. Az útmutatás valóban el is kél, lévén az ösvény nem mindig egészen egyértelmű, s igazán kusza dzsungelben vezet, de azért eltévedés szóba sem jön. Kárpótlásnak megteszi ez is. Hegyre fel, hegyről le, remek a táj, kisebb patakocskákon is át kell kelni, épphogy át lehet ugrani őket. Aztán egyszercsak valóban visszaérünk a folyó partjához, azt követve pedig a tengerhez. Tutaj éppen a túloldalon, de egy csónakos kissrác látja ahogy ott téblábolunk, s értünk jön. Visszasétálunk a szállásunkra, már csak egy jó sör hiányzik…

Kissé elfáradtunk, mi lett volna ha nincsenek zárva az ösvények? De ezen nem töprengünk sokat, inkább elugrunk sörért. A helyi kínálat San Miguel, Red Horse és valami Coronita féleség, amit light bier-nek hívnak, tehát ez szóba sem jöhet ;o) A Red Horse viszont kiváló, a 6,9%-os alkoholtartalmának köszönhetően kellőképpen ütős , és kapható literes kiszerelésben is! Így aztán az itteni meleggel kombinálva, délután jót alszunk tőle a strandon. Hogy miért nincs ilyesmi otthon…? ;o)

Fekszem egy fuggoagyban, balra mellettem a bungink. Kis verandas, tengerre nezo panoramas kis haziko ez, benne egy aggyal es egy furdoszobaval. A verandara kis lepcson kell felmenni, elotte egy vizzel teli vodor var minket, hogy le tudjuk mosni a labunkrol a homokot, mielott bemennenk a bungiba. A fuggoagy mellett, szinten a balomon a helyi kandur pihen epp a homokban, ot mar simiztem egy kicsit delutan. Elottem egy hatalmas nagy fa van, amire fel van kotve a fuggoagy. Jobbra pedig a tenger, tavolban a kis szigeteket latni, amerre ma  turazni voltunk.  A bancak (filippino hajok, jellegzetessege a ket oldali „kitamasztofa”, melytol ugy neznek ki, mint valami hatalmas vizibolhaJ) pedig ringatoznak a vizen, ahogy a nap suti oket, mar csak a sziluettjuket latni. A latvanyhoz a tenger hullamzasat hallani es azt, hogy csiripelnek a madarak. Lassan pedig elkezdodik a naplemente, megyek is majd Zshez nezni, aki epp napozik a parton. Teljesen idilli.

Meg kell allapitani, ez a kis resort tokeletes valasztas volt. Nincs benn El Nidoban, az elotte levo Corong Corong kis falucskaban van. A buszallomas setaval negyed ora alatt elerheto es a varosban is amugy benn lennenk 20-25 perc alatt kb. De a busztol inkabb tegnap tricikliztunk. A bungink a legjobb, ket beach frontos van, abbol az egyik a mienk. Ugy voltunk vele, hogy hosszu idot leszunk itt, akkor mar ne a masik haz hatat nezzuk. Amugy gyonyoru kis kert vesz minket korul, a foepuletben, ami a parton van szinten, talalhato egy kis tv szoba, tarsalgo es az etterem. Itt lehetne reggelizni/ebedelni/vacsizni.

A bungink ablakabol tokeletes kilatas nyilik a tengerre, es meg kell hagyni van hangulata annak, amikor az ember lanya hajmosas kozben a furdoszoba ablakabol a palmafakra es a fugefara tekint ki.

A varos amugy sokkal nagyobb es turistasabb, mint Sabang. Sokkal tobb a tricikli, a bolt es a kulonbozo utazasszervezo iroda is, akik az El Nido elott elterulo Bacuit Archipelagoba szerveznek kulonbozo kis turakat. Amugy ez teljesen olyan (sztem), mint Vietnamban a Halong-obol. Van A, B, C es D tura, ezek keretein belul elvisznek kisebb lagunakba, titkos barlangokba es hofeher homokos strandokra bancaval, mikozben buvarkodni is lehet.

Ma az A turan voltunk, megneztuk a nagy illetve a kis lagunat (itt egy barlangba is beusztunk). Buvarkodtunk a Simisu szigetnel, lattunk mindenfele gyonyoru halat, elenk keket, szenillat, sarga, rozsaszin es elenkzold szinben pompazot es ket kek tengericsillagot is tobbek kozott. Ebedunket az egyik szigeten fogyasztottuk el, Zs grillezet halat, en sult csirkecombot ettem, melyhez volt rizs es salata talalva. Desszertnek pedig isteni finom mangot es dinnyet kaptunk. Valami fenseges volt.

Ma lefoglaljuk a hajojegyunket, amivel majd penteken Busuangara megyunk, holnap pedig irany a B jelzesu tura, majd arrol is beszamolunk.