Útban Manila felé, a Cebu Pacific A320-asának fedélzetén ülve, s a dél-kínai tenger felett repülve (legalábbis amikor elkezdtem ezt az irományt, a helyzet éppen ez volt, viszont amikor befejezem, már Sabangban, a tengerparti kis vityillónk verandáján ülök, a tenger zúgását hallgatva, jó mi? ;o) de hogy feltölteni mikor fogjuk tudni, nah azt most még nem tudom, mert itt net az nincs, és hogy El Nido-ban lesz-e, azt jelenleg meg még nem tudjuk) itt az ideje egy kis visszatekintésnek, hogy milyen is volt Hongkong?
Nos, ami azt illeti, Hongkong teljes mértékben beváltotta a hozzá fűzött reményeket, valamint várakozásokat, vagyis éppen olyan volt amilyennek előzetesen képzeltük: nem egészen kínai, és nem is egészen nyugati, a kettőnek egy rendkívül kellemes keveréke, mely igencsak tetszett nekünk. Valójában semmihez sem hasonlítható igazán, lévén a fentebb részletezett okokból kifolyólag teljesen egyedi, s mint ilyen, rendkívül karakteres is egyúttal.
Előzetesen öt napot szántunk a városra, tudván természetesen, hogy egészen bizonyosan nem lesz elég mindenre, annak ellenére sem, hogy amikor e tervünket a legkülönbözőbb ismerősükkel s kevésbé ismerősökkel megosztottuk, általában olyan kérdéseket kaptunk, hogy mi a f…t lehet csinálni Hongkongban öt napig? Nah persze, amíg az ember el nem olvassa mondjuk a National Geographic Hongkong című (úti)könyvét, valóban kevés fogalma lehet erről – nekem sem volt. Viszont aztán elolvastam, és rögtön úgy éreztem, hogy nemhogy öt napot, de akár két teljes hetet is el lehetne tölteni itt, de ennyi ugyebár sajnálatos módon úgysem áll rendelkezésre. Az öt napba tehát igyekeztünk belesűríteni a (számunkra) legfontosabbakat és legérdekesebbeket, amiket viszont úgy-ahogy nagyjából azért sikerült is megnéznünk. Csak dióhéjban itt, merthogy ugye itt és most éppen nem erről akartam írni, meg K ezt már úgyis megtette, vagy megteszi, ha ismét megjön a kedve az íráshoz ;o) Tehát, egy-egy napot szántunk Hongkong szigetre és Kowloonra, egyet az új területekre, egyet vidámparkra, az utolsót pedig arra, hogy bepótoljuk ami esetleg kimaradt.
És akkor térjünk végre a tárgyra, mert már engem is kezd érdekelni hogy mit is akartam írni ;o) Szóval következzen egy némileg szubjektív értékelés, az egyszerűség kedvéért pontokba szedve:
- Hongkong rendkívül rendezett és szervezett, ez hamar feltűnik. Persze nem annyira rendezett és szervezett mint mondjuk Singapore, de ennek ellenére, Budapesten szocializálódva (már amennyire) határozottan az. A városban van vagy 9 metró, s emellett megszámlálhatatlan busz és minibusz, valamint egy villamos, ami emeletes. Ebből kifolyólag az égvilágon mindenhova el lehet jutni tömközzel, ami, s ezt talán felesleges is mondanom, nem egy BKV színvonal. A legritkábban közlekedő buszjáratra sem kellett 15 percnél többet várnunk, de ez is csak egyszer volt, és az új területeken. Az átlagos várakozási idő úgy 1-2 perc lehetett. Amikor bezárt az Ocean Park, egymás után sorakoztak a buszok hogy visszavigyék a tömeget a városba. Amikor a reptéri busz kb. 5 méterrel a kijelölt megállója előtt állt meg, mert a forgalomtól nem tudott éppen oda beállni, s nekünk mind az 5 métert sétálnunk kellett a csomagjainkkal, a buszvezető elnézést kért!!! WTF???
- Hongkongban sok a kínai. Ezt mondjuk sejtettem előre, de azt mégsem hogy ennyire sok, illetve hogy ennyire kevés a nem kínai. Gyakorlatilag a Soho kivételével, ami a város elit szórakozó negyede, fehér embert szinte csak elvétve látni. A brit (közel)múltból kifolyólag én mondjuk nem feltétlenül erre számítottam, noha a NatGeo szerint a lakosság 98%-a kínai. Nekem ez inkább úgy tűnt hogy legalább 99,9% az.
- A kínaiak meglehetősen primitívek. Még azt is meg merném kockáztatni, hogy primitívebbek a hazai átlagnál, de azért ebben nem vagyok teljesen biztos ;o) És ezt nem csak és nem feltétlenül azért vélem így, mert az udvariasságnak, vagy legalábbis az udvariasság nyugati értelemben vett formájának a szikrája sem szorult beléjük, tolakodnak, megpróbálnak el- és letaposni (ez mondjuk nem igazán sikerül nekik, legalábbis az én relációmban, testi adottságaink különbözőségéből kifolyólag), nem várják meg míg mondjuk kiszállsz a metróból, ahogy nyílik az ajtó, rögtön nyomakodnak befelé, de ezt inkább tekintsük a saját kultúrájuk részének, végülis 1,3 milliárdan vannak, valahogy csak érvényesülniük kell, hanem leginkább az olyanok miatt, mint hiába van kiírva világosan a hullámvasútnál, hogy ne szállj be táskával, ott van mellette a táskatároló, tedd szépen oda le, és hiába mondják be külön is, kínaiul is, angolul is, de minden egyes menetnél van néhány, akinek épp az indulás előtt jut eszébe, hogy jajj, hát nálam mégiscsak van táska. Vagy az egy dolog, hogy mindig és mindenhol a telefonjukat bújják, nade miért? Jellemzően nem kommunikálnak, híreket olvasnak, vagy ilyesmi, nem, hanem mit csinálnak? Hát primitívnél primitívebb játékokkal játszanak, de olyanokkal, ami már a C64 korszakban is szarnak számított ;o)
- Hongkong csak és kizárólag felhőkarcolókból áll. Ez persze így ebben a formában nem teljesen igaz, de az embernek ez az érzése. És nem csak a city, hanem minden, még az új területeken található kisvároskák is, csupa csupa felhőkarcoló. Ha az ember ahhoz van szokva, hogy általában 10-11 emeletes házak veszik körül, max elvétve egy-egy 15 emeletes, akkor már a 30-40 emeleteseket is felhőkarcolónak látja. Ez pedig itt az alja, ennél jellemzően csak magasabbak vannak. Kezdem érteni, hogy aki már eljutott New Yorkba, miért is van annyira oda érte ;o)
- Hongkongban remekül megfér egymás mellett, sőt, egymás közvetlen közelében a régi és az új, a modern és a tradicionális. A felhőkarcolók tövében kis pagodák bújnak meg. Belépsz a pagodába, és mintha egy teljesen más világba csöppentél volna. Halk kínai zene szól, füstölők illata száll, vagy a kis bambuszrudacskák csattogása tölt be mindent, amiből a delikvensek a saját jövőjüket próbálják megtudni, természetesen hivatásos jövendőmondók segítségével. Rendkívül vicces a rengeteg embert figyelni, fiatalt, öreget vegyesen, akik a templom udvarán térdelve összekötözött bambuszlapocskákat dobálnak, az eredményeket pedig bőszen irogatják egy papírra, majd miután mindezzel végeztek, fogják az okostelefonjukat, és basztatják tovább.
- És a végére hagytam a legfontosabbat: Hongkongban remek Tsingtao sör van!
Hát ennyit Hongkongról így röviden, egyrészt mert a végén még unalmas lesz, és úgysem olvassátok el, másrészt pedig ezzel a lendülettel még meg akarom írni a Hongkongból Sabangba vezető utat is, ha már így belejöttem ;o)
